ittvan

Itt van. Elkezdődött. Egész pontosan tegnap.
A Dávid holnap megy Londonba, és tegnap átjött vacsorázni, hogy elbúcsúzzon satöbb. Kinn ültem velük a konyhába, beszélgettünk, Louis Armstrong szólt, látszólag minden a legtökéletesebb rendben volt.
Aztán a Dávid hirtelen felpattant, hogy bontsunk egy üveg bort, és ő kimegy egy üvegért a kamrába. Halk puffanások hallatszottak, meg az, hogy kotorászik. Anyukám kiszólt neki, hogy vigyázzon azzal a nagy kartondobozzal. "Mi van benne, hogy ilyen kurva nehéz?" "Ó, az titok!" az anyukám mosolygott. Felidéztem az alaposan lecellukszozott nagy fehér dobozt, és rájöttem. Képek villantak át az agyamon. A sok csoki, a tavasz, a napsütés, a pléhtányér, a nyuszi. Mármeginittvagynaszéphátulróltámadtálhátba.
Persze a jeleket észrevehettem volna. Megyünk Balcsira, mint minden évben, elkezdődött a szünet, megjött az unokatesóm Német országból, az újságok, meg a tévé televannak nyulakkal, van egy nagy lecellukszozott doboz a kamrában ami, ha belerúgunk olyan hangot ad, mint amikor sok csokipapír ütközik egy kartondoboz falának, de hátakkoris.
Bocsánat, most nincs hangulatom húsvéthoz, most annyira nem érdekel, most minden bajom nagyobb annál.
Két dolog miatt is nagyon ratyi ez most.
1. Esik a hó, nem lesz együtt a család (bár ez nem újdonság), és persze nincs hangulatom hozzá
2. Ha húsvét, akkor évvégefele, ha évvégefele, akkor mindjárt ballag paolov...

Hahhhhóóóóóóóóóóó, világ, amiben lakom, állj le, itt nem kóser minden, még nem állsz készen!